Magasfényű Bútorlap Árak
– Nem csak a Városok Urai – ingatta a fejét Jean-Claude, majd előadta a Meng-Die balhét is Requiemmel meg spékelve. – Vagyis valószínűbb, hogy csakis az olyan mestervámpírok, akik már korábban is megtapasztalhat- 69 ták az ardeurt. – Asher is ismeri, mégsem buggyant meg. – De Asher már a kezdet kezdetén is vonzódott ma petite-hez. Akkortól fogva, hogy megérkezett. – Mert Juliannát látta benne, meg a lehetőséget, hogy visszacsinálja, ami valaha hárman voltatok – vágta rá Richard. Időközben olyan közel húzódott, amennyire csak tudott, anélkül, hogy hozzánk érne. Vajon neki is feltűnt, vagy teljesen önkéntelenül tette? – Igen. És azért is, hogy végre visszakerülhessen az ágyamba. De ha mégis több oka volt ennél? – Viszont Requiem sem az egyetlen londoni, aki mestervámpírként már belekóstolt az ardeurbe. És annak ellenére, hogy mind Belle vérvonalából valók, kicsit sem érdeklem őket. – Mert lehet, hogy még nem ismernek eléggé. Még nem érezték az ardeurödet. – Vagy egyszerűen kukába az egész elméleteddel.
– Lehet, hogy azzá válnának, de a lelkük megszenvedné. És még elképzelni sem merem, hogy Thea hatalmával, amit még az én vérvonalam is tovább erősít, egy elborult elméjű szirén mikre lenne képes. Ha ez bekövetkezne, kénytelen lennék a saját gyermekeimet bebörtönözni vagy talán el is pusztítani, Jean-Claude – rázta meg sebzett fejét, mintha az őt évek óta gyötrő gond már mélyen belerágta volna magát az arcvonásaiba. – Borzalmas dilemma előtt állnál ez esetben – bólintott Jean-Claude. – De ha Thea tevőleges segítsége nélkül is szirénekké válhatnak – simult ki az arca azzá a szépfiús, örökifjú vámpírrá, akit a fogadáson megismertem –, akkor már nincs benne semmi borzalmas. Akkor hatalmasakká lennének, ami nagyszerű, és amiért örökre a te és Anita adósa lennék. – Csakhogy egyáltalán nem bizonyos, hogy tényleg szirénekké válnak, csak mert Anita szerelmeskedik velük. Már épp tiltakozni kezdtem, hogy a leggyengébb pontja ennek az egész okoskodásnak inkább a szerelmeskedés vonal, amire én ugyan rá nem bólintok, de Jean-Claude megszorította a kezemet, hogy csak ne rohanjak a dolgok elébe.
Teljesen zizi a csaj – fordult őszinte érdeklődéssel a két testőrhöz Nathaniel. – Mit számít, hogy zizi vagy sem – kacagott fel Graham –, amikor olyan kibaszottul jók vagyunk az ágyban! 25 – Én szeretem – vonta meg a vállát szomorkásan Clay – vagy legalábbis eddig azt hittem. – És? Már nem hiszed? – Jean-Claude megkért bennünket, hogy aludjunk párszor Anitával, ami kissé aggasztotta Meng-Die-t. Azt hittem, azért ezt nem spilázza majd túl, hogy megbízik bennünk, tudja, hogy szeretem, és hogy úgysem hagyom magam elcsábítani. Aztán Requiem kirúgta, mondván addig nem lehet Anita pomme de sang-ja, amíg vele is együtt van. Na, ettől viszont falnak ment – tette hozzá szomorú képpel Clay. – Az, hogy minket szabályosan átparancsolnak valaki más ágyába, az szinte hidegen hagyja. Attól viszont majd felrobban, amikor Requiem magától, önként teszi ki a szűrét. Jobban fájt neki, hogy elveszti a vámpírt, mint minket. Őszinte fájdalom csillogott a szemében. Tényleg fontos volt neki a csaj. A francba is, szegény.
– Én azt mondtam, hogy feltételezzük. De felesleges is bármit feltételezni, hiszen Jean-Claude itt van, a jegyeket rég magunkra vettük, és ezen már rég nem lehet változtatni. Egymáshoz tartozunk, mindhárman, Richard. Triumvirátus vagyunk, ha tetszik, ha nem. Innentől fogva halál mindegy milyen lenne az életünk, ha nem ilyen lenne. – Hogy lenne mindegy? – Úgy, hogy nem a "mi lett volna, ha" sirámait kell nyögnünk, hanem a valósaggal kell foglalkoznunk. Azzal, ami lett; mert bizonyos dolgokon semmiképpen sem változtathatunk, hát legalább igyekezzünk kihozni belőle a lehető legjobbat. Arca beledermedt a rettentő haragba. Utáltam ezt az arcát, volt szerencsém hozzá mostanság épp elégszer. Utáltam, mert rémisztő volt és gyönyörű. Mintha a harag letisztultsága minden zavaró tényezőt eltakarított volna a vonásaiból, ami máskor elvonta a figyelmet arról, valójában micsoda tökéletes szépség. – Akkor mondd el, szerinted mi az, ami megváltoztathatatlan az életünkben – morogta. Hatalma kezdte elárasztani a helyiséget, mintha forró víz bugyogna fel a nyakunkig.
És a pápa kiátko zott, mint halottkeltőt, mondván, hogy aki zombikkal trafikál, az ördöggel cimborál, és amíg ezzel nem hagyunk fel, addig köszöni, nem kér belőlünk. Kár, hogy Őszentsége azzal nem kalkulált, hogy a halottkeltés lelki adottság, és felhagyhatok én az akaratlagos gyakorlásával, kereshetem én a pénzt valami sokkal keresztényibb mesterséggel is, de a halottak akkor sem fognak békén hagyni, mert ha nem én szólítom elő őket, akkor maguktól járnak a nyakamra. Már gyerekként halott állatokat rángattam ki a sírból, a fősulin meg egy öngyilkos tanárom kopogtatott be a kollégiumi szobámba. Könnyen lehet, hogy többen is a nyomomba szegődtek már, csak épp elkerültük egymást, nem tudhatom. Megeshet, hogy az itt-ott néha felbukkanó zombik is ilyen halottkeltő adottságokkal bíró alakokat keresnek, mint én. Felismerik, ha valakinek különös adottságai vannak. Csak annyit mondhatok, márpedig azt tökéletes bizonyossággal, hogy ha Őszentsége ált. iskolás kiskamaszként arra ébredt volna, hogy a néhány napja halott kutyája fekszik mellette, akkor nyilván igényelte volna, hogy a pszichés képességeivel valaki kezdjen valamit.
Ajánlja ismerőseinek is! Írországról mindenki úgy tudja, hogy az egyetlen olyan hely, ahol nem élnek vámpírok. Az anyaföld élettel teli, ezért semmilyen halhatatlan nem szakadhat ki a halálból, ha egyszer a halandó test porrá lett. Sem vámpírok, sem zombik nem teremtődnek arrafelé. Legalábbis eddig mindenki így hitte. Most azonban egyre több vámpír garázdálkodik Dublin utcáin, éjszakáról éjszakára szaporodnak, szedik áldozataikat. Azír hatóságok minden ellenérzésük dacára kénytelenek megbékélni Anita Blake erőszakos módszereivel, és Edward mellett az ő szakértelmét hívják segítségül. Anita, Nathaniel és Damian triumvirátusa így új életre kap, ráadásul az is kiderül, hogy Damian régebben Írországban élt kegyetlen úrnője, Moroven fogságában. Ezért Anita őket is magával viszi a smaragd szigetre más testőrei és szeretői társaságában, hogy valami olyasmivel nézzenek szembe, amivel eddig soha nem volt dolguk. A kötet tartalmazza a Megsebezve című novellát is. Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2017 ISBN: 9789634192992 Terjedelem: 728 oldal Méret: Szélesség: 21.
Ami eddig esetlenül behemótnak tűnt, már a helyére került. A szédületes izmok könnyedén elfértek a méretre szabott, minőségi öltönyben. Az első vámpír, aki arra használta a bűbájt, hogy jelentéktelenebbnek tettesse magát. Én meg, amikor a kis kezdeményező erőfitogtatásait hárítottam, lehántottam róla a maszkját. A bűbáj elszállt. – Futottam már össze vámpírokkal, akik nagy adag energiát öltek abba, hogy rémisztőbbnek látszanak mint valójában, de még soha senki nem próbálta eljelentékteleníteni magát előttem – mondtam ki hangosan, ami a fejemben járt. – Igen Augustine, miért leplezed ennyire, ki is vagy valójában? – helyeselt kéretlenül egy női hang. A gazdája a kis kétszemélyes padocskán üldögélt amellett a vámpír mellett, akitől szintén viszketni kezdett a bőröm. Auggie után nem tűnt különösebben csinosnak a fekete hajával és szemével, de azért helyes volt. Rögtön tudtam ki ő, és következésképpen ki a kotnyeles hölgy az oldalán. – Légy üdvözölve Samuel, Cape Cod Városának Ura. Jean-Claude halandó szolgájaként köszöntelek téged és a tieid, St. Louis városában.
– Valahogy úgy. És nem hinném, hogy bárki is veled tartana Belle vérvonalából, hogy a kurvád lehessen. Mi ugyanis azt ígértük nekik, amikor befogadtuk őket, hogy soha olyat nem kell tenniük, amihez nincs kedvük. Választási lehetőségeket ígértünk. – Értsem ezt úgy, hogy még udvarolnom is kell? – Rátapintottál a lényegre. – És ezt Jean-Claude is így gondolja? – okvetetlenkedett közbe Octavius. – Szavát adta nekik, hogy soha semmilyen szexuális kapcsolatba nem kényszeríti bele őket senki – bólintottam. – Ajjaj – kacagta el magát Auggie –, randevúznom kell! Már évszázadok óta nem műveltem olyasmit. Megeshet, hogy már arra sem emlékszem, hogyan kell. – A Város Vámpírura nem udvarol – jegyezte meg a halandó szolga –, hanem parancsol. – Ezzel a dumával itt nálunk nem jutsz messzire. – Ennyire biztos vagy benne? – Százszázalékosan. – Ízleld meg Havent, hogy tudjam, menesszek-e haza valakit kevésbé domináns választékért. Végigmértem az előttem mosolygó magas férfit. Ez a nagy vidámsága nem vezetett meg, ahogy a rendőrök kifejezéstelen képe sem, amivel munkába mennek.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024