Magasfényű Bútorlap Árak
Kevés intézmény van a világon, amiket egyértelműen pozitív felhang övez, de a múzeumok szinte mindenkinek ide tartoznak. A kultúra őrzőjeként, a művelődés eszközeként gondolunk rájuk; megkérdőjelezhetetlen, hogy a társadalmunknak szüksége van rájuk. Ha azonban végigmegyünk például a The British Museum kiállítótermein, nem nehéz rájönnünk, hogy a világ minden tájának kultúráit bemutató kiállított tárgyak meglehetősen etikátlan módszerekkel juthattak el Londonba. A nagy nyugati múzeumokra egyre növekvő nyomás helyeződik, hogy vállalják fel kifogásolható történelmüket. De hogyan alakult pontosan ez a történelem, és mit léphet ma egy múzeumigazgató, akinek az intézménye tele van gyarmati időkben elrabolt műkincsekkel? A múzeumok történelme jóval régebbre nyúlik vissza, mint elsőre hinnénk. Már 2500 éve, az antik görög és babilóniai kultúrában megtalálhatjuk megfelelőiket – igaz, ezek még jelentősen különböztek a szó mai definíciójától. Az uralkodóknak személyes gyűjteményeik voltak műalkotásokból, és kizárólag azzal a funkcióval bírtak, hogy az ő gazdagságukat hirdessék: a köznép még csak nem is látogathatta őket.
A misszionárius munkák a későbbi évszázadokban is jelentősek maradtak, a keresztény kultúra terjesztését továbbra is fontosnak tartották – azonban ez az érv önmagában nem volt elég egy olyan társadalomnak, ami épp ebben a korszakban kérdőjelezte meg a vallás mindenhatóságát. A kolonializmus igazolására a kor új ideálját, a tudományos alapokon nyugvó érveket kellett felhasználni. Úgy tartották, a nem nyugati kultúrák többsége megragadt a fejlődésnek egy primitív szakaszában; és mivel a technikai fejlődés a korszellem szerint mindenképpen pozitív dolog, ezért a mindennapjaikba való beavatkozással az európai hatalmak tulajdonképpen szívességet tesznek. A lemaradást a barbár népcsoportok maguktól képtelenek lennének behozni, hiszen ők az emberi fajnak egy alacsonyabb rendű változatát képviselik – biológiailag determinált, hogy nem képesek olyan magasságokba emelkedni, mint az európaiak. Ezért ez utóbbiaknak morális kötelessége felkarolni őket, még pedig az imperializmus formájában. Louis Dalrymple 1899-es karikatúrája, a "Kezdődik az iskola" az USA-t tanárként ábrázolja, aki megtanítja a demokráciát a környező fejletlen kultúrájú országoknak.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024