Magasfényű Bútorlap Árak
(ROM. DOC. XXVII. 2004. Pál, a szüzesség értékének felmutatása által is, felhívja a figyelmet az Ember értékére, mely nem szaporodási kérdés. [a férfié sem; Pál, a férfiak számára is felkínálja a szüzességet, mint életformát, Istenért. ]. Bódi Magdiról tudjuk, hogy magán fogadalomban kötelezte magát, a szűzi életre, Krisztus iránti szeretetből, szerelemből. Melyet meg is tartott haláláig. Ne gondoljuk, hogy könnyű volt neki. Nem lehetett de iure szerzetes. [házasságon kívül született, ezért]. Így nem járhatott habitusban, nem jelezhette az ő elkötelezett állapotát. Meg kellett küzdenie a kor elvárásával is [mikor megy férjhez, ne legyen már vénlány, stb. ], továbbá a gyári munkában, a környezete által tanúsított szabados viselkedés [Isten káromkodó, trágár és egyházellenes beszéd, szexuális kicsapongás] minden vállfajával. Megtapasztalta a gúny, a vádaskodás, a támadás különféle formáit, de ő nem vágott vissza, hanem követte Mesterét, az Isten Bárányát, aki szelíd és alázatos volt, egészen a kereszthalálig.
Bódi Mária Magdolna emlékét őrző Memoria megáldását dr. Seregély István érsek úr végezte, melynek során az önmagának feltett kérdésre – "Miért állok ki Bódi Magdolna boldoggá avatása mellett? " – egyértelmű és másokat is eligazító választ adott. "Azért, mert magam is voltam melós. Érettségi után egy évig, majd kispap éveim során a nyarakat fizikai munkásként töltöttem. A Jóisten ajándékának tekintem ezt az időt, mert megannyi hasznát láttam hosszú lelkipásztori életem során. Így ma itt ennek a memóriának megáldásán, egy munkáslány, Bódi Mária Magdolna iránti tiszteletemről tehetek tanúságot. " Annak idején érsek úr is látta az építő és gyáriparban munkát vállaló nők kiszolgáltatott helyzetét a férfiak közt. Megütközést keltett benne az, ahogy bántak velük, és kétkedő kérdésként merült fel benne: "Lehetséges-e a keresztény tisztesség és tisztaság a munkáslányok számára". Szomorúan élte meg az élet peremére szorított társadalmi helyzetben lévők, a hátrányos helyzetűek mindenapjait. Ugyanakkor, abban az időben hallott először a litéri vértanú lányról, aki megerősítését adta annak, hogy lám, lehet munkásként szentül élni és halni.
Hallott ő már sok cifra vétket, katonákét is, de ilyet mégiscsak ritkán hall az ember. Isten irgalma felől sohase kételkedjél, -ezt mondta a szája, mert a sztarec, most először szólalt meg percek óta, eddig a döbbenet zárta le ajkait. Most azt érezte, hogy ezt már nem is ő mondja, hanem nála nagyobb hatalom, ő csak engedelmeskedik, ő csak eszköz, az Irgalmas Isten lábtörlője. Krisztus ott van igazán közel, ahol valaki az ő arcát keresi. A sztarec megrendült. Megrendült Isten irgalmától, Isten jelenlétének valóságától. Közben az öregember nem fogta fel a sztarec szavainak értelmet, csak mondta tovább az elmondhatatlant: Nem mentség, hogy részeg voltam. A lány nem hagyta magát, egy kis ollóval a szemem felé bökött, látod atyuska, emelte fel a fejét,, mutat a szemöldökére, miközben a szakadt usánkát, melyen még ott díszelgett a vörös csillag, feljebb tolta, így láthatóvá vált az apró seb, és a sokkal nagyobb, mely a szemében ült. Itt.. itt, látod a sebet a szemem felett? -kérdezte az öregember, -örök bélyeg ez, arra az esetre, ha azt gondolnám ez nem történt meg.
Kedden reggel 8 órakor Udvardy György veszprémi érsek szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában. A házigazda Németh Norbert atya, a római Pápai Magyar Intézet rektora a mise kezdetén örömmel üdvözölte őt és Takács István veszprémi helynök atyát, valamint a kápolnát megtöltő népes nagykátai zarándokcsoportot, ami felidézve a pandémia előtti régi szép időket. P. Vértesaljai László SJ – Vatikán Érsek atya, Neked milyen érzés volt ismét Rómában lenni, magyar hívek között? Nagy öröm visszatérni Rómába, hiszen 2019 ősze óta ez nem volt lehetséges, bár ügyeket szükséges lett volna intézni, ám a római érkezés az mindig hazaérkezés. Ugyanígy öröm volt találkozni a hívekkel, jó látni, hogy a zarándokok száma egyre nő, aminek nyilván nem turisztikai, hanem lelki értéke van. Hiszen veszik a bátorságot, energiát, a lendületet, hogy elzarándokoljanak Péterhez, az egyház középpontjába és örömmel vegyenek részt a magyar kápolna miséin is. Mindig különös találkozás, amikor Rómában magyar zarándokok és magyar főpásztorok tudnak találkozni, még ha véletlenszerűen is, hiszen itt az Egyház központjában tudjuk megélni az egyetemes egyházhoz tartozásunkat és így egy picit bátrabban látjuk saját egyházunk értékeit és feladatait is, ami mindig öröm.
Krisztus Királyunk! Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Neked. Gondviselő szeretetedből a zárdaajtó helyett a gyár kapui nyíltak meg előtte. Amilyen szívesen lett volna liliom istenszerető jegyeseid koszorújában, ugyanolyan készségesen ment sugározni az Isten- és emberszeretetet a Rólad megfeledkezett, de mégis jobb sorsra érdemes munkások közé. "Uram Királyom! Végy magadhoz! " – ezt az utolsó fohászát is meghallgattad, amikor vérét ontotta Érted. Add meg nekünk Urunk, hogy Magdit a szentek társaságában tisztelhessük, mindig a Te nagyobb dicsőségedre. Ámen.
És nagyon jó azt is látni, hogy az ő elköteleződése abszolút befolyásolja és növeli a képességét mind a lelki adottságoknak, mind a szellemi adottságoknak, de ugyanígy növeli és erősíti az emberi adottságok egészét. Nyilván ez vezette őt a nagyon tudatos döntéshez, ami óriási példa számunkra. Hiszen meg kell becsülnünk a mindennapok apró lépéséit és a mindennapok döntéseit és állhatatosságát, ezek pedig elvezetnek bennünket egy elszakíthatatlan Krisztus kapcsolathoz. Ráadásul ő egy fiatal nő, aki abban a korban, ideológia nélkül ekkora hatással tudott működni, hogy most maholnap remélhetőleg boldoggá avatják őt. Az ő életáldozata után rögtön elindult a vele kapcsolatos dokumentumok és adatok összegyűjtése, mert ott, abban a pillanatban már egyértelműen úgy tekintettek őrá, mint aki Krisztusért adta az életét, amire akkor történelmi okok miatt érthetően nem kerülhetett sor. Azt is jó látni, hogy magyar egyházat és a világegyházat is nemrégiben egy fiatal férfi, egy pap boldoggá avatásával ajándékozta meg az Egyház, így reménykedünk, hogy egy fiatal lány, egy fiatal nő ajándékot is kapunk a boldogok sorában.
Egyikük beterelte a bunkerbe Magdit, aki viszont ellenállt – valószínűleg, korábbi tervének megfelelően a magánál tartott kisollóval szemtájékon szúrta a katonát –, majd tőle megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker kijáratánál a többieket figyelmeztette – "Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok. " – Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyoma. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: "Uram, Királyom! Végy magadhoz! " Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta. Arccal előreesett, és elhunyt. [2][4] Halála után a vérében fekvő lányt a katonák – talán hogy ne legyen feltűnő – az óvóhely lépcsőjére fektették, onnan vitte el őt az apja. Illő temetésre még napokig nem lehetett gondolni, először csak pokrócba göngyölve hantolták el.
A rászoruló, szegény családok iránt már nagyon korán vonzódott, amikor csak tudott, igyekezett segíteni rajtuk, habár családja is nélkülözésben élt. Még Köveskálon történt, hogy egy, a szomszédságában élő árva, a nagyszülei által nevelt kisgyerek rongyosságát látva elhatározta, hogy végigkoldulja a falut, annak érdekében, hogy a pénzből meleg ruhát vehessen neki – ez rövid időn belül sikerült is. Később is számos hasonló segítségnyújtását jegyezték fel. 1934 januárjában családjával együtt a Balatonkeneséhez tartozó Mámapusztára költözött. Otthonához a legközelebb Balatonkenesén volt katolikus templom, de alig egy évvel később Androsits István plébános megalapította a fűzfőgyártelepi egyházközséget is, attól kezdve oda járt. Sőt idővel a többi mámapusztai gyereket is magával vitte a vasárnapi szentmisékre, és nemegyszer a hittant is kikérdezte tőlük, nehogy szégyent kelljen vallaniuk. István atya volt az első igazi lelki nevelője, akitől egyre több vallási témájú olvasmányt kért és kapott kölcsön, így idővel már szinte nem is lehetett másként látni szabad idejében, mint könyvvel a kezében.
Végy magadhoz! " Zsebében újra a rózsafüzért szorította. Az utolsó golyó szíven találta. Magdi arccal előreesett. Két hét múlva – az ostromállapot idejére adott római felhatalmazások alapján – szülei szentségi házasságot kötöttek. Az akkori állami törvények ezt polgári kötésnek is elfogadták. Szülei ezután vallásosan éltek. Magdi halála után Mindszenty József, akkor még veszprémi püspök rendelkezésére alapos, húszoldalas jegyzőkönyv készült a történtekről. A leírt tények alapján megindult a kanonizációs eljárás, és a szükséges iratok latin nyelvre történő fordításai is elkészültek. Sajnos, az okmányok Rómába nem jutottak el, tisztázatlan körülmények között elvesztek. 1990-ben lehetővé vált az ügy folytatása a szerencsésen megmaradt húszoldalas jegyzőkönyv alapján (mely különálló irat, a kivizsgálás aktáinak előzménye volt). Magdi lelkipásztorai és más tanúk ekkor még éltek, így lehetőség nyílt a tanúvallomások újbóli felvételére. Reménykedhetünk abban, hogy nem csak a krakkói magyar kápolna mozaikján, de a kanonizált magyar boldogok, szentek között is helye lesz Bódi Magdinak.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024