Magasfényű Bútorlap Árak
FülszövegA regény napjainkban játszódik, hősei mindennapi emberek, akik folyamatosan szembesülni kényszerülnek gyorsan változó világunk új helyzeteivel. Az egyetlen család történetében minden korosztály megjelenik. Nem hagyományos felépítésű család ez, hanem igazi mai képződmény, korábbi házasságokból származó gyerekekkel, akik sokféle, bonyolult viszonyban állnak egymással és a többiekkel. A modern, mozgalmas történet minden szereplőjét derűs távolságtartással és megértő szeretettel ábrázolja az író.
Márió utolsó éveiben írt – az emberről – egy esszé-kötetet, halála előtt még kézbe foghatta. Mária és Márió máshonnan indultak el, más-más úton – csak hitükben hasonlóak – ugyanazon végcél, az elmúlás felé. Máriónak 80, Máriának 75 év adatott. Mindketten érezték, monológjaikban gyakorta olvasható: "Valami még hátravan". Milyen kíváncsisággal olvastam, vártam, mi történik velük! Bár az öregedés és elmúlás felé haladnak szereplői, a regény mégsem pesszimista, jelzi a három részt elválasztó mottó közös motívuma is: a fény. Az első Jouberttől való, a következő Buddhától, az utolsó rész mottója pedig Krisztustól: Én vagyok a világ világossága. Jókai Anna regénye biztat, hogy szeretni öröm, szeressük magunkat és másokat, azok gyengeségeivel együtt - és ne féljünk! Ez a mélyen megrendítő kötet nem könnyű olvasmány, de bennünket is bölcsebbé, jobbá tehet, ha engedjük… És szerelmi történetnek sem utolsó... Most nagyon nagy szükség van rá, hogy ne féljünk – merítsünk erőt ebből a regényből (is), kívánom szeretettel minden kedves Olvasónak.
Annáról Annának; szerk. Lengyel Klára; Éghajlat, Bp., 2012 Lőrincz Sándor: A magunk cseppjét a világóceánból – Jókai Anna emlékezete Bp., Kairosz Kiadó (2017) ISBN 9789636629106JegyzetekSzerkesztés↑ Meghalt Jókai Anna író, a nemzet művésze. (Hozzáférés: 2017. ) ↑ "Minden betűt elolvasok, de a társak motiválnak igazán" Archiválva 2017. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, - 2016. március 22. ↑ 2001-ben jelent meg az első cenzúrázatlan kiadás ↑ az első cenzúrázatlan kiadás ↑ A reimsi angyal ↑ Jókai Anna ünnepi gondolatai (video) Archiválva 2014. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, Hí - 2009. október ↑ "Kiérdemelték a tiszteletünket" - Jókai Anna Józsefváros díszpolgára ↑ Bocskai István-díj Jókai Annának. Krónika, 2013. aug. 4. ForrásokSzerkesztés Jókai Anna életrajza a MEK oldalán Jókai Anna a Kortárs Irodalmi Adattár oldalán Ember az új évezred küszöbénTovábbi információkSzerkesztés Jókai Anna profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján Jókai Anna bibliográfia 2012. május 15.
Ez az oka, hogy a szocializmusban a kortárs kritika nem egyszer a realizmus-naturalizmus fogalmaival próbálta meg lemérni e műveket. Pedig az éppen létező érzékeltetése az olvasó érdekében történik, a hitelesség (hihetőség) kedvéért. Erre való a korabeli tárgyi környezet, az indulók és slágerek beépítése a szövegbe, a manapság – a még fennálló posztmodern idején – lenézett referencia fontossága. Annak bevallása – bármily banális –, hogy a dolgoknak (az irodalomnak is) tétje van. Jókai Anna írói pályájának indulásától fogva a hetvenes évek közepéig évente-kétévente jelentkezett új regénnyel. Újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkozunk sorjázó műveiben (4447, Tartozik és követel, A labda, Napok, Mindhalálig, A feladat), csak mintegy egy fokkal nagyobb látószögből pillantunk rá mindarra, ami a szemünk elé tárul. (Mintha egy spirálon haladnánk keresztül, amely mindig ugyanoda tér vissza, csak egy magasabb ponton. ) Az 1972-es megjelenésű Napok című regényben egy egész életút rajzolódik ki az olvasó előtt a nyelv előtti állapottól a nyelv utániig – más szavakkal: a születéstől a halálig.
2015-ben adták ki Válaszoltam című interjúgyűjteményét. Megvonta a mérleget A 2008-as Szeretet szigetek és a 2013-as A remény ablaka című beszélgetős kötetek után 2015-ben jelent meg a hit, remény és szeretet kérdését körbejáró trilógiájának harmadik kötete, A hit kapuja címmel. A csütörtökön kezdődő Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Átvilágítás című önéletrajzi regénye, amelyben megvonta élete mérlegét. Jókai Annát 80. születésnapjára 2012-ben tanulmánykötettel köszöntötte a Magyar Művészeti Akadémia, írói munkásságát első ízben értékelte konferencia. Az MMA Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatában pedig néhány hónapja jelent meg pályaösszegzés Jókai Annáról Imre László irodalomtörténész, kritikus tollából. Jókai Anna kétszeres Kossuth-díjas író beszél, miután átvette a Magyar szabadságért-díjat a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2014. június 19-é Fotó: Soós Lajos Elismerések sora Az írónő sokrétű munkásságáért számos rangos elismerést kapott: 1970-ben József Attila-, 1994-ben Kossuth-, 1999-ben Magyar Örökség-, Tiszatáj-, 2000-ben Magyar Művészetért díjat, 1999-ben övé lett az Év Könyve jutalom, 2003-ban az Arany János-nagydíj, majd 2004-ben a Prima Primissima díj is.
"Amit nagyon fontosnak tartok, azok az utolsó korszakokban született művek. Például a Ne féljetek című regény azért fontos, mert tabutémákról beszél: az öregedésről és a halálról. Ez a legolvasottabb könyvem. Ez után azt mondtam, nem írok több regényt, de nem így lett. Tavaly gondolkoztam, mit adhatnék saját magamnak a születésnapomra, és úgy gondoltam, hogy megcsinálom még az Éhes élet című regényemet. " "Gondolkodtam, mit adhatnék magamnak a születésnapomra" S hogy miért nem édes élet? "Azért, mert nem édes az élet. Mikor megszületünk, mindannyian szeretnénk jóllakni az élettel. De nem mindegy, hogy milyen irányba fordul az éhségünk. A könyv a ma megjelenő éhségekről szól, például a pénzéhségről, ami tönkre tudja tenni az életünket, vagy a szexuális éhségről. Sokan próbálják az élet értelmét abban megtalálni, hogy minél több és változatosabb szexuális örömbe merülnek. Amit ráadásul pozitívumként tüntet fel a művészvilág nagy része is. Fontos éhség még a sikeréhség. Erről nem sokat tudnék mondani, mert sikervágy nélkül nem lehet dolgozni, alkotni.
Maró gúnnyal, letehetetlen izgalmakkal fűszerezett, filmszerűen pergő regényét egy éjszaka alatt behabzsolja az ember, és aztán belelapoz a napisajtóba, elolvas pár hírt, majd visszatér Az éhes városhoz, megnézi a megírás évszámát (1912), és nem tudja eldönteni, hogy vajon Molnár Ferenc mégis él, és a mai, friss pénzre vágyó, korrupt és önző Pestről írta-e első bestsellerét, vagy mégis ennyire nem változott volna semmi Magyarországon közel száz év alatt sem?
"Tizenöt éve írták ezt rólam. Azt gondolom, hogy mindenki, aki jól éli meg a személyre szabott életét, tulajdonképpen spirituális realista. Rengetegszer támadnak spirituális élményeink, de a realitásnak is a helyén kell lennie. Nem az a spirituálisan gondolkozó ember, aki mindig az égre emelt szemmel jár, mert az hasra esik. Itt vagyunk ezen a Földön, ezt kell átlelkesíteni. Az nem spirituális, aki nem törődik a másik emberrel. " Jókai Anna tavaly számos elismerése mellé megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét is. "Gondolkoztam, vajon miért ítélték oda? Ez egy koporsószög lenne? Azt mondtam, ha már megkaptam ezt a szép kitüntetést, akkor hallgassák is meg, amit mondok, hadd mondjam el még határozottabban a véleményem. Tehát számomra ez egy harci eszköz. Mert mindig el kell mondani valamit szeretetből, féltésből, olyan nincs, hogy valami hibátlan. Az értékrendem, szimpátiám világos, soha nem tagadnám, de soha nem hagyta még el a számat gyűlöletkeltő szó. Ennek nagy ellensége vagyok" – szögezte le a Szabadhegyi Találkozások vendége, aki azt is elárulta, szeretne egy memoárt írni, ha lesz annyi ereje, hogy önmagát őszintén átvilágítsa.
Utolsó kötetében, a még meg nem jelent Átvilágítás című önéletrajzi regényében életmérleget készített, mondta az MTI-nek Mezey Katalin költő, író, műfordító. A Széphalom Könyvműhely alapítója 1994 óta volt az írónő műveinek kiadója. Az Átvilágítás című önéletrajzi regény az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg. A kötészet előtt álló kiadványt Jókai Anna még a kezébe vehette, láthatta, milyen lesz. Mezey Katalin szerint az írónő "csodálatosan empatikus, érzékeny és intelligens, távlatokban gondolkodó ember volt, aki tisztában volt állapota komolyságával négy hónapja tartó betegsége idején". A Magyar Írószövetség megemlékezésében azt írja: Jókai Anna hőseit soha nem kényezteti, hanem emberi valójukban, esendőségeikben, hétköznapi küzdelmeikben ábrázolja, ezért is jellemezhetőek művei a spirituális realizmus fogalmával. Prózájának kiemelkedő erőssége éppen abban rejlik, hogy gondosan megformált karakterei iránt egyszerre váltja ki az olvasóból a részvétet és a mások sorsa iránti érzékenységet. Ezáltal írásművészetének legfőbb vonása az emberi közönyösség elleni figyelmeztetés, és a szeretet képviselete a világban.
1966-ban jelent meg első novellája, a Családi kör a Kortársban, 1968-ban pedig első regénye, a 4447. "Az irodalmi életbe szinte berobbant, noha semmilyen irodalmi csoportosuláshoz sem tartozott. A kortárs kritika realizmusként, illetve naturalizmusként értékelte az írásaiban kíméletlen nyíltsággal megjelenített világot" - olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján megjelent életrajzában. 1989-től az Írók Szakszervezetének tagja volt, 1997-től elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja is. 1998-ben jelent meg az azóta huszonkét kiadást megért Ne féljetek című regénye, amelyet pszichológusok, terapeuták is felhasználnak munkájukhoz. 2000-től 2006-ig a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnökeként dolgozott. Bár a Ne féljetek megjelenése után többször úgy nyilatkozott, hogy több regényt már nem ír, 2007-ben megjelent a Samuel Beckett és Madách Imre emberiségdrámáira rájátszó Godot megjött című műve, 2012-ben pedig egy új regény, az Éhes élet.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024