Magasfényű Bútorlap Árak
5B) További robottörténetekAz Én, a robot c. kötet 9 novelláján kívül is nagyon sok robotnovella van. Azt javaslom, hogy szerezd be a Szukits kiadó "Isaac Asimov Teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzuma" c. sorozat első kötetét, és olvasd végig - ez tartalmazza az összes robotnovellát, és az első két robotregényt is (Acélbarlangok, A mezítelen nap). Igazából olvashatod ezt is az elején az Én, a robot helyett (azokat is tartalmazza), ha szereted a novellákat. A lényeg tehát: a robotos történeteket és az Alapítvány-trilógiát olvasd először, és miután mindkettővel végeztél, utána olvasd először az Alapítvány folytatásait, aztán az előzményeit. Így semmilyen poént nem lő le egy túl korán olvasott kötet.
A nagy kalandok ideje elmúlt a professzor számára, élete második fele - a könyv szerint - főleg a pszichohistóriai kutatás anyagi bázisának megteremtéséről szól, valamint a személyét is érintő történelmi változások legyőzéséről. Azért, hogy - az első kötet olvasta után némileg váratlanul - kevesebb kaland miatt sem fullad a könyv merő unalomba, sőt középszerű sem lesz, egyértelműen Asimov mesélőkéjét illeti minden dicséret. A karakterei egysíkúságával (vagy inkább úgy mondom, szándékos kidolgozatlanságával) nálam elérte, hogy helyettük - és az esetleges mélyebb háttér miatt monumentálisra hízlalt regény helyett - inkább a Galaktikus Birodalomra - és névtelen lakosainak trilliárdjaira - valamint az Alapítvány keletkezésének történetére fókuszálhasson a figyelmem. A nagyléptékű összefüggések, viszonyok tükrében az emberiség (a civilizáció) fennmaradására tett törekvések meséje persze sokkal érdekesebb is, mint egy-egy - mondhatni - a sokaságból véletlenül kiragadott egyén személyes históriája.
:P Ez lett belőle: Asimov egymás után kis idővel írta a két kötetet (lehet, hogy szinte egyszuszra a kettőt), ezért is érezni teljesen koherensnek, összetartozónak a két regényt. Talán a fordító személyének változása tehet arról, hogy a párbeszédes részek nyelvezete egy kicsit mintha nem lenne annyira "bugyuta"/gyermeteg, mint az előző részben, ami engem ott néha kicsit zavart, amiről viszont biztosan nem a fordító tehet, az az, hogy ebben a részben alig van valami, amire rá lehetne sütni, hogy "tudományos nyelvezet". Például a pszichohistória matematikai magyarázata, vagy más, de egy hasonló regényben (science-fiction) szinte már elvárt tudományos hipotézisek, bizonyítások teljesen hiányoznak (mondjuk nem nekem), vagy épp csak a megemlítés szintjén találkozhatunk velük (hiszen a pszichohistóriát úgysem érti senki:)). Így első olvasásra a második rész szövege ezért jóval egyneműbb, egyenletesebb minőségű lett, mint az első rész. Sajnos megmaradt a - számomra - legnagyobb hiba is, mégpedig, hogy a bonyodalmak szinte saját magukat oldják meg, a főszereplőknek a kisujjukat sem kell megmozdítaniuk, hogy kikerüljenek a slamasztikákból.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024