Magasfényű Bútorlap Árak
A kiadott okleveleknek nincs egyenértékűségük.... de amelyek általában találkoznak Hagyományosan csak egyetemi hallgatók szerezhettek felsőfokú végzettséget; de a bolognai folyamat nemrégiben változásokat váltott ki az oktatási struktúrákban. A különböző rendszerek együttműködnek és harmonizálnak - nem némi nyomás nélkül. Ez nemcsak a bolognai folyamatnak, hanem a finn politikai szereplők akaratának is köszönhető: a cél az, hogy a finn tanulók többsége (azaz körülbelül 60–70%) megszerezhesse felsőoktatási oklevelét. Az elmúlt években a gazdasági szereplők, a szakszervezetek és a hallgatói szervezetek gyakran követelték a hallgatóknak kínált helyek számának csökkentését. Ennek oka az egyetemi diplomások körében tapasztalható munkanélküliség egyértelmű emelkedő tendenciája; ezt a megfigyelést a felsőoktatásban az 1990-es évek során kínált helyek gyors növekedésének következményeként értelmezték Az Oktatási Minisztérium a közelmúltban 10% -os országos csökkentést hajtott végre az ammattikorkeakoulus számára kínált helyek számában.
Ezzel gyakorlatilag meg is erősítetted a '9. – Kiegyensúlyozott légkör' pontot. És én még az '1. – Nincsenek vizsgák' pontot is idevenném, ugyanis szerintem ezek szorosan összefüggenek. Például azzal kezdeném, hogy itt az első 3 osztályban nincs osztályzat. Félévkor és év végén van bizonyítvány, ahol 3 oszlopba lehet X-et rakni: nagyon jól megy, elég jól megy, picit kell még gyakorolni. Gondolj csak bele, már a megfogalmazásuk sem mindegy egy példás kontra elégtelennel szemben… Negyedik osztálytól van jegy és ők is írnak dolgozatot, de az inkább a tanárnak visszajelzés, hogy jól adta-e le a tananyagot. Feleltetés nincs. Mint ahogy felvételi sincs. Jövőre mehet a fiam gimnáziumba – az átlaga alapján. Itt nincs kivételezés, nincs kapcsolat vagy protekció. Van egy központi rendszer, ahova felviszik a gyerekek jegyeit és ott rangsorolhat 5 helyet, ahova jelentkezni akar. Oda fog járni, ahova az átlaga alapján elsőként bejut. Akkor gyakorlatilag a vizsgahelyzettel, egy vizsgadrukkal kvázi nem is találkoznak egész idő alatt?
Az alapfokú oktatásban bár rendszeresek az értékelések, azok célja nem a szelekció, hanem az egyéni tanulási utak kialakítása. Tantárgyanként évente több alkalommal szöveges értékelést kapnak a tanulók. Az évismétlést a modell kidolgozói alapvetően nem tartják hatékony megoldásnak stigmatizáló hatása miatt. A buktatás gyakorlata ellen szól, hogy nem hatékony, ha egy-két tantárgy miatt a korábban elvégzett összes tantárgyat ismételni kell [Sahlberg, 2013]. A középfokú oktatás nem osztályrendszerű, moduláris felépítése pedig a hagyományos értelemben vett évismétlést kizárja, ugyanakkor az egyéni érdeklődésnek nagyobb teret tud engedni. Az évismétlés aránya így alacsony. A PISA felmérés 2018-as adatai szerint az alap- és középfokú oktatásban Finnországban az évismétlés a tanulók 3, 3%-át érinti (legalább egyszer évet ismétlő diákok aránya alap és középfokú oktatásban). Ez az adat hazánkban 8, 5%, az USA-ban 9, 1%. [(OECD, 2020]. Az iskolai életben az alacsonyabb óraszámok és házifeladattal töltött idő [Sahlberg, 2013], a kudarcélmények helyett a fejlődésre való koncentrálás a diákok elégedettségében meghozta az eredményt.
Ugyanez Japánban 52 százalék. Finnországban a tanárképzésekre tízszeres a túljelentkezés. Ez azért van, mert a tanári pálya vonzó a fiatalok számára. De miért? A finn fiatalok azért mennek tanárnak, mert emberekkel akarnak dolgozni, és segíteni szeretnének nekik. A finn tanári pálya pedig képes kielégíteni ezeket az igényeket, és egyfajta küldetéstudatot ad a tanároknak. Az iskola nem csak a tanítást várja el tőlük, hanem azt is, hogy gondolkodjanak, tovább képézzék magukat, tanulói közösségeket hozzanak létre. Erre pedig a viszonylag kevés tanítási óra miatt idejük is van a tanároknak. Ráadásul, – bár létezik kerettanterv – az iskolai tantervek kialakítása nem az állam, hanem a helyi iskola, és elsősorban az ott oktató tanárok feladata. A saját diákjaik értékelési módszereinek meghatározása szintén az ő feladatuk. Ez alapján látszik, hogy a finn tanároknak a munkájuk során nagyon nagy autonomiájuk van. Sőt, a finnek még ennél is tovább mentek: Finnországban ugyanis nincsen se tanárértékelési rendszer, se tanfelügyelet.
Sahlberg szerint a finn általános iskolai tanulók közel harmada vett részt 2008-2009-ben a speciális oktatásban, 16 éves korukra pedig a tanulók fele vesz a fejlesztések valamilyen formájában részt. Ez az arány nagyban csökkenti a foglalkozásokon részt vevők stigmatizálását. Fontos elv, hogy minél korábbi életkorban kapjon intenzív segítséget a tanuló a későbbi problémák után futás stratégia helyett [Sahlberg, 2013]. A tanulók egyéni tanulási és karrierútjának egyengetésében a másik fontos terület a pályaválasztás támogatása. Erre a tevékenységre az iskolák tanácsadókat is alkalmaznak, akik a tanárok tevékenységét segítik, kiegészítik. A tanterv az alsó-középfokú oktatatás szintjén tartalmaz egy Tanulmányi és szakmai vezetés című tárgyat (Educational and vocational Guidance). A 9. évfolyamon pedig egy választott munkahelyen 2 hetet kell eltölteniük a diákoknak. "Az alapfokú oktatás első hat évében a tanárok általában "mindenesek", osztályfőnökök, majd a 7-9. osztályban és a középfokú oktatás szintjén tantárgyakra specializálódnak.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024