Magasfényű Bútorlap Árak
Mindennek eredménye 1389-ben az lett, hogy döntő győzelmet arattak a szerbek és szövetségeseik felett Rigómezőnél Murád seregei és ez megpecsételte a Balkán sorsát, ami 1912-ig nem szabadult a török uralom alól. A török előretörés tulajdonítható Magyarország azon hibájának, hogy erőltette a katolikus hit térítését és ezzel maga ellen fordította a szlávokat, akik ezért a törökök oldalára álltak. Jellemzően az elfoglalt Boszniában szultáni rendelet védte az ottani keresztényeket. Azonban a szlávok is hatalmasat hibáztak, amikor a törököket támogatták a magyarok ellen, mert az évszázadokig tartó török uralom során teljesen tönkrement a Balkán a sorozatos háborúk, a rablógazdálkodás, s a gyermekadó miatt, amelyből a törökök janicsár egységeiket képezték ki. Az első török háború mérlegeSzerkesztés Magyarország és az Oszmán Birodalom első összecsapása elsősorban Lajos magatartása szempontjából vegyes megítéléseket alkot ma is. A 20. század első feléig az volt a megállapítása a magyar történelemnek, hogy Lajos igen is és komolyan készült a török elleni harcra.
És Velence már azért is időt nyert a felkészülésre, mert Carrara, nem értvén egyet Doria Péter könyörtelen felfogásával és álláspontjával, hazament Padovába, ami annyiból jó volt a velenceieknek, hogy hátukban most már kissé szabadabban mozoghattak. Sőt mi több, amikor Doria Péter augusztus 24-én Velencét megtámadta, a velenceiek épp azért, mert hátuk szabad volt, teljes erejükkel fordulhattak ellene és szerencsésen vissza is verték őt. Már ezt megelőzőleg végső kétségbeesésükben és elkeseredésükben még valamire gondoltak. Eszükbe jutott, hogy a budai tárgyalások alkalmával Lajos király azzal eresztette el őket, hogy ő is a békét óhajtja. Elküldték tehát Morosini Miklóst, Contarini Zakariást és Gradenigo Jánost Sacile-ba, hogy ott Durazzói Károllyal újból felvegyék a békealkudozások fonalát. De a herceg odaérkezésük napján, augusztus 5-én még nem érkezett vissza Magyarországból s így egyelőre csak jóakaróikkal, a már fent említett Benedek bánnal és Jakab ispánnal tárgyalhattak, akik azt a tanácsot adták nekik, hogy ha Velence nem akar teljesen tönkremenni, helyezze magát a magyar korona védelme alá, fizessen a magyar királynak évente némi adót és tűzze ki a magyar zászlót, s ez esetben a szövetségesek nem merik majd megtámadni a magyar korona fenhatósága alatt álló várost.
A szövetséges magyar hadak szintén részt akartak venni Velence ekként elhatározott ostromában, de Carrara, arra hivatkozva, hogy nincs elég helye a bárkákban, csak 20–25 magyarnak engedte meg a főbbek közül, hogy az expedicióban részt vegyenek. Ez nagy elkedvetlenedést szült a magyar táborban, ahol arra magyarázták a dolgot, hogy a magyar csapatok mellőzése azért történt, mert a genovaiak és padovaiak, akiknek létszámát 24. 000-re becsülték, a kilátásban levő bő zsákmányt maguknak akarták megtartani. Chioggia városát a hasonnevű szigettel egy 200 lépés hosszú híd kötötte össze. Ezt a hidat és az azt védő műveket akarták a szövetségesek mindenekelőtt elfoglalni. Az ostrom augusztus 11-től 15-ig nagy elkeseredéssel folyt, de a chioggiaiak hősies ellenállása folytán eredményre nem vezetett. Augusztus 16-án Carrara gyujtógépeit vonultatta fel, amelyektől a szövetségesek sokat vártak, de ennek is csalódás lett a vége. De épp, amikor az ostromlók aznapi munkájukat abba akarták hagyni, nagy láng csapott fel, melyről a chioggiaiak azt hitték, hogy az a tüzet fogott hídtól származik, pedig az csak a gyujtótól származott.
3. Az 1379. évi hadjárat. Az 1378 őszén döntés nélkül félbemaradt küzdelem 1379 tavaszán úgy szárazon, mint vízen még nagyobb erővel újult ki. A magát fáradtnak és elcsigázottnak érző Lajos király már semmi kedvet nem érezvén arra, hogy a szárazföldi hadműveletek vezetését személyesen átvegye, erre a tisztségre Durazzói Károlyt szemelte ki, aki nejét és gyermekeit Nápolyban hagyva, 1379 elején Magyarországba érkezett. Hogy az új hadjárat minél nagyobb sikerre való kilátással legyen megkezdhető, Lajos király elhatározta, hogy a Velence ellen küzdő haderőt mind a Terra Fermán, mind Dalmáciában megszaporítja. Amoda Durazzói Károlyt küldte le 10. 000 fegyveressel, emitt pedig Doria Lucián 17 gályából álló hajóhadát a dalmát városok által felszerelt 6 gályával egészítette ki. Amidőn Durazzói Károly május elején Treviso területére ért, Visconti Barnabos, Velence szövetségese, már nagyban dúlatta a Hawkwood angol és Landi német kapitány parancsnoksága alatt álló zsoldos csapatjaival Verona környékét, a Scala-k birtokát.
A magyar–török háború (1366–67) az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság első bizonytalan kimenetelű összecsapása volt a Balkánon, bolgár területen, Padova, Savoya, a Pápai állam, Franciaország, Velence, a Bizánci Birodalom és a Leszboszon uralkodó I. Ferenc szövetségében. A történészek szerint elsőként I. Lajos király hada ütközött meg a törökökkel, így ő tekinthető az első európai uralkodónak, aki összemérte erejét a kialakuló birodalommal. Az összecsapás körülményei és eredménye ellenben a mai napig is homályosak. Bár a feltételezett győzelem sem volt annyira komoly, mivel Lajos nem fordított különösebb figyelmet a török terjeszkedésre, nyilvánvalóan azért – amit egyre több jel mutat –, mert csak kisebb erőkkel harcolt, ami miatt úgy vélekedett, az oszmánok nem jelentenek különösebb veszélyt. A törököket Iván Sisman bolgár despota is támogatta, akire a magyaroknak szintén sikerült vereséget mérni. ElőzményekSzerkesztés A Bizánci Birodalomnak jócskán meggyűlt a baja az iszlám vallású keleti népekkel, az új hit 7. századi felbukkanása óta.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024