Magasfényű Bútorlap Árak
Imádtam Böszörményi Gyula első regényét, így egy percig sem volt kérdés, hogy kíváncsi leszek, hogy mi lesz a morcos báróval és a minden lében kanál Milivel a második részben. A Leányrablás főszereplője azaz az "elrabolt lány" is újra felbukkan, ám a gyilkosságokból most jóval több kijut a nyomozópárosunknak. Ambrózy báró ebben a kötetben még titokzatosabb, mint valaha, és néhány tettével rendesen kihúzta a gyufát Mili kisasszonynál és persze nálam is. Ez pedig az, hogy az elején nem engedi, hogy a lány segítsen neki, és kisasszony testvérének megtalálását is halogatta. Igaz Ambrózyt lefoglalják a Rudnay rendőrkapitány által kapott ügyek, amik nem kis fejtörést okoznak. Ezek az ügyek látszólag nem kapcsolódnak első blikkre egymáshoz, ám mindegyikükben van valami hasonló. Olyan emberek követték el ezeket a gyilkosságokat, és öngyilkosságokat, akikről ez nem volt evidens. Rendes életű emberek, társadalmi és vagyoni helyzet alapján vegyesen. Van köztük festőművész, doktor és kasszírnő (kaszinókban dolgozó női munkatárs) cseléd vagy éppen kártyázó rosszéletű díjnok.
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok - Ambrózy báró eset 4 399 Ft Az áthúzott ár az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 nap legalacsonyabb eladási ára. A Rudnay-gyilkosságok - Ambrózy báró esetei II. "1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt?
(Ha odaértek, tudni fogjátok, mire gondolok. ) Mindenesetre visszatérve a nyomozós szálra, az esetek még több odafigyelést és okosságot kívánnak, mint az első részben. Rengeteg az infó, rengeteg az eset, rengeteg a név és sok-sok új szereplő is van, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, hogy követni lehessen az eseményeket. Ráadásul a könyv tele van mindenféle kiegészítő információval, szerintem sokkal többel, mint az első rész. Én a magam részéről nagyon örülök ezeknek a kis lábjegyzeteknek, hiszen magamtól sohasem tudtam volna meg, hogy hány olyan szereplő van, aki valóban létezett és a való életből szőtte bele őket az író a történetbe. És azt is bevallom, hogy sokszor bizony szükségem volt a szavak magyarázatára is, mert a régies kifejezéseket nem ismertem. Emlékszem, még alsós koromban rengeteg népmesét olvastunk direkt azért, hogy sok régi, népies kifejezést is megtanuljunk, picit azok az emlékek törtek fel bennem most. Azt kell mondanom, hasznosnak bizonyultak ezek az olvasási leckék, mert akadtak kifejezések, amiknél nem kellett néznem a magyarázatot, a német tudásom is hasznosnak bizonyult, de azért sokszor bizony csak pislogtam egy-egy kifejezésnél.
Mili morc bárója társaságában egy igen érdekes, szerteágazó és nagy volumenű gyilkosságsorozat ügyét igyekszik felderíteni. Elmaradhatatlan volt a sok szópárbaj közöttük, nehezen fogadják el egymást természetét. Mellett voltak most már olyan pillanataik, amik miatt már kezdek reménykedni, hogy nekem való "események" is történhetnek a lezárásban. ;) Most is élveztem a nyomozást, szép lassan, apró morzsákat követve jutottunk el a megoldáshoz és tetszett, hogy igazi csapatmunka kellett a végeredményhez. Viszont kicsit jobban élveztem a másik szálat. Egy-egy fejezet végén, szurkoltam, hogy ugye az folytatódik, a legvégén még előre is lapoztam, hogy egyben olvassam ennek a lezárását. Érdekes szituációba kerültek az itteni szereplők, és nagyon vártam, hogy milyen megoldás kínálkozik vagy egyáltalán kínálkozik-e számukra, hogy kitörjenek a kialakult helyzetből. A vége hatalmas kérdéseket hagyott bennem, hiszen nem tudom, hogy akkor merre is tovább. Nagyon szerettem ezt a részt is és el se tudom képzelni, hogy mivel tud még előrukkolni az Író, de biztos, hogy hatalmas meglepetéseket kapunk ott is.
Végül aztán talpra szökkent, és anélkül, hogy körülnézett volna, a bokrok közt osonva az erdőbe futott. Madame Orlócy karja az ölébe hullt. – Már értem. Ma éjjel téged akartak itt elemészteni, Gerlicém! – suttogta a jósnő. – Akkor hát legyen úgy! Tűnj el végleg, nyomod se maradjon. Azzal sietve talpra állt, s mintha a ketrecében tomboló medvétől kölcsönözné az erőt, két karjára véve Hangay Emmát, eltűnt vele a ligetfalvi éjben. 1898. március 3. Alighogy a virágvölgyi katolikus templom1 déli harangszava elhallgatott, a közeli honvédlaktanyában kürtszó harsant. A rezes rikoltás merészen szökkent a makulátlanul kék ég felé, majd szinte azonnal elenyészett. Pozsony szabad királyi városa már-már megpezsdült a közelgő tavasz első, végre melengető napsugaraiban. Az Ország útra nyíló kórtermi ablakból remek kilátás nyílt, és mivel a második emeleten volt, így a párkányra könyöklő leányt lentről senki nem vehette észre. Ő viszont annál mohóbban vizslatta a keramitkockás utcán hömpölygő forgalmat, mely konflisok, társzekerek, csinos hölgyek és urak, kosarakat cipelő cselédek, snájdig katonatisztek, bolti szolgák, handlék2 és másféle alakok tömegéből állt.
A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog. A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét! "
Elképzelésem sincs, milyen összetett munka lehetett ennyire odafigyelni még a szereplők nyelvezetére is, ráadásul remekül tükröződik szinte mindenki beszédében, hogy milyen származú, mind a társadalmi rangja, mind az etnikai hovatartozása alapján. Hatalmas utánajárás és kutatómunka eredménye lehet, és az is biztos, hogy az írónak félelmetes szókincse van. Viszont ezek a lábjegyzetek és a rengeteg tárolnivaló információ azért lassítja az olvasást, és néha kiragad a történetből, ezt is elismerem. Engem mondjuk ez speciel nem zavart, sőt... És azért arra is odafigyelt a szerző, hogy időnként felelevenítse a korábban a nyakunkba zúdított információt, ha épp szükség volt rá, és nem is túlságosan erőltetetten, hiszen a szereplők maguk is küzdenek az információtengerrel. Összességében a történet kifejezetten izgalmas és rejtélyes volt, nagyon értékelem az óriási kutatómunkát, ami mögötte áll, és egyszerűen elképeszt, hogyan sikerült valóban megtörtént korabeli eseteket így összefűzni egy regénybe.
Amikor felnéztek, kinyílt a szemük, majd megkérdezték, mit keresek itt. Tisztelettel jelentem, engem besoroztak – válaszoltam. Majd egymásra néztek, és megkérdezték: Ki volt az, aki ezt behívta? Elnézésüket kérem, én ettől függetlenül szívesen bevonulok, háború esetén homokzsák vagy túsz leszek – mondtam. A klasszikus Woody Allen-poén ellenére sem vettek be – szerintem nem ismerték a filmjeit. Visszatérve az Ambrózy-sorozatra, hihetetlen, ahogy a karaktereit ábrázolja. Mili kisasszony annyira nő, és Ambrózy báró annyira férfi! Jól kell ismerni az embereket. Mindig figyelem őket, és megpróbálom elcsenni azokat az apró dolgokat, amik a viselkedésük egészét kiadják. Mili azért annyira nő, és Ambrózy báró azért annyira férfi, mert az olvasók annak látják őket. Ők teremtik meg ezeket a figurákat, és színezik ki őket. Én csak egy határozott körvonalat rajzolok, amibe ők beletöltik a nőt és a férfit. Jókat kuncogok néha, amikor az olvasók fényképeket gyűjtenek, hogy szerintük milyen Ambrózy, és látok egy szőke herceget.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024