Magasfényű Bútorlap Árak
A főbb utak és a vasutak elkerülték a települést. Ez később meghatározó szerepet játszott fejlődése megrekedésében, a mezővárosi cím elvesztésében. Ezek hatása máig befolyásolja a falu életét. Cibakháza példája is azt mutatja, hogy az Alföld népe nemcsak nyert, hanem veszített is a folyamszabályozások révén. A település fejlődésének megtorpanásában azonban más tényezőnek, meglepő módon a jobbágyfelszabadításnak is nagy szerepe volt. A jobbágyfelszabadítás 1852-es megvalósulása messze elmaradt a 48-as elképzelésektől. A feudális maradványok gátolták a kialakuló, a vártnál kisebb területű paraszti birtokok fejlődését, ugyanakkor az átalakulás a falvak társadalmát alapjaiban rendítette meg. Az ipar ugyanis a föld nélkül maradottaknak csak egy részét tudta foglalkoztatni, többségük mezőgazdasági bérmunkás vagy – térségünkben gyakran – kubikos lett. Egyes esetekben a települések egyetemlegesen is veszítettek a jobbágyfelszabadítással, és ez történt Cibakháza esetében is. Itt 1858-ban jött létre az úrbéri egyesség, amely a nemesi és jobbágyi birtokok végleges szétválasztásával fokozatosan véget vetett a cibakiak határ- és pusztabérleti rendszerének.
A puszták mind földesúri tulajdonban maradtak, s ez lett a sorsa a szűkebb értelemben vett cibaki határ mintegy felének is. A Földváryak 1873-ra felszámolták a közös birtoklást, majd földjeiket áruba bocsátották. Helyükön egy új nagybirtokosréteg jelent meg, mely már önállóan gazdálkodott, majorságokat, uradalmakat hozva létre. A lakosság által ténylegesen használt föld így a negyedére csökkent. Ez hatással volt a gazdálkodás szerkezetére, sőt a helyi paraszti társadalomra is. A legfontosabb következményként mind kevesebb parasztgazda volt képes az önálló gazdálkodásra, és egyre többen váltak időszakos munkavállalóvá. Az 1850-es évek végén Cibakházán 31 egész és ötnyolcad jobbágytelket, továbbá 266 zsellért írtak össze. A határ Sárszöggel, Gyügérrel és Jenő területének felével együtt 13631 katasztrális hold volt. Ebből a szántó 3597, a kaszáló 1496, a szőlő 445, a legelő 6025, a nádas 31, a rétség és a műveletlen terület 2034 katasztrális holdat tett ki. Ekkor a Földváryak saját földjeiket már elkülönítették, 1160 katasztrális hold szántót bírtak, továbbá ennek arányában legelőt és rétet is.
A Tisza átszakította a Holt-Tisza gátját, és kezdte elfoglalni a régi medret. A gátszakadás a Vaskapunál, a Fekete-féle gátőrháznál tizenöt–húsz, utóbb harminc–negyven méter hosszan következett be. Sváb Gyula igyekezett szervezni a mentést, de nem volt megfelelő anyag a védekezéshez. Közel 9600 katasztrális holdnyi cibaki és földvári terület került víz alá, csak a tiszatenyő–kunszentmártoni vasút töltésénél sikerült felfogni. Cibakháza és Tiszaföldvár között a 442-es útig, illetve a Madaras-part alsó kertjéig jött fel a víz, míg Nagyrévnél csak a magaspart tartotta meg. A vármegyei vezetés megérkeztekor már csak a község belterületének megmentésére maradt lehetőség. Szolnokról két század gyalogos és egy század utász érkezett. Egy nap múlva orkánszerű szél kerekedett, ami a sebtében emelt védgátakat, a lakóházakat és a tanyákat kezdte rombolni. Az ítéletidő a lakosság körében pánikhangulatot váltott ki, sokan már az életüket féltették, de a gátak végül is állták a próbát. A kisebb tanyák lakosai ingó javaik zömét elvesztették, sőt jószágaikat is.
A főbb utak és a vasutak elkerülték a települést. Ez később meghatározó szerepet játszott fejlődése megrekedésében, a mezővárosi cím elvesztésében. Ezek hatása máig befolyásolja a falu életét. Cibakháza példája is azt mutatja, hogy az Alföld népe nemcsak nyert, hanem veszített is a folyamszabályozások révén. A település fejlődésének megtorpanásában azonban más tényezőnek, meglepő módon a jobbágyfelszabadításnak is nagy szerepe volt. A jobbágyfelszabadítás 1852-es megvalósulása messze elmaradt a 48-as elképzelésektől. A feudális maradványok gátolták a kialakuló, a vártnál kisebb területű paraszti birtokok fejlődését, ugyanakkor az átalakulás a falvak társadalmát alapjaiban rendítette meg. Az ipar ugyanis a föld nélkül maradottaknak csak egy részét tudta foglalkoztatni, többségük mezőgazdasági bérmunkás vagy - térségünkben gyakran - kubikos lett. Cibakháza 1854-ben készült új pecsétje (Varjú Róza rajza) Egyes esetekben a települések egyetemlegesen is veszítettek a jobbágyfelszabadítással, és ez történt Cibakháza esetében is.
Az 1865-ös adatok szerint a településnek egy nagy- és 460 kisbirtokosa volt, de a falu határa Jenő önállósulásával 8304 katasztrális holdra csökkent. A jórészt zsidó származású új birtokosok – a csongrádi Sváb Károly (1829– 1902) rokonai és leszármazottai – ezt követően jelentek meg. Az 1881-es kataszteri térkép már az új állapotokat mutatja. Sárszög északi része felében Sváb Károlyé, a másik felét egyenlően a veje, Baghy Imre és Baghy József bírta. A középső terület Újhelyi Lipót budapesti lakosé, míg a délin Slesingerné Reich Etelka a birtokos. Keleten, a kunszentmártoni út és a vasút közti rész déli felén Katona János, Frank Sándor és Basch Emánuel tűnt fel, míg az északin Nagy Ferenc. A gyügéri puszta zöme Basch Emánuel és Basch Albert birtoka, de Nagy Ferencnek is voltak itt földjei. A felsoroltak közül csak Nagy Ferenc volt cibaki származású. A századfordulóra a cibakházi határ több mint fele nagyobb birtokosok kezébe került. A Svábok (Jakab majd Gyula) és a Baschok (Albert és örökösei) tartósan meg is telepedtek itt.
Ha viszont a nagyrévi hurkot vágják át, akkor Nagyrév a jobb partra kerül át. A nagyrévi határ egy része tiszai mederré válik, egy másik hányada pedig az innenső parton marad. A dilemmát az egyes szabályozási tervezetek eltérően igyekeztek megoldani. Pietro Paleocappa elvetette a Sárszög levágását, és a nagyrévi átmetszést szorgalmazta. Vásárhelyi Pál, Herrich Károly és mások azonban a kisebb kárral járó, de a cibakháziakat sújtó terv végrehajtását szorgalmazták. Végül az utóbbi elképzelést fogadták el. A Tisza-szabályozás negyedik átvágásaként 1853-ban hajtották végre a jenő-sárszögi átmetszést. Ennek során 1225 méteren új mederbe terelték a Tiszát, levágva 10 019 méternyi kanyarulatot, vele a régi tiszai hidat is. A munka 26 272 forintba került. A lehetőség ugyan megmaradt, hogy az élő Tiszán másik hidat építsenek, ám ennek árát nem sikerült előteremteni. Így Cibakháza a tiszai átkelőhely előnyeit elvesztette, mégpedig épp a legrosszabbkor, a polgári fejlődés gyors kibontakozása, az országos út- és vasúthálózat kiépülése idején.
Civil szervezetek közül legjelentősebbek a Nyugdíjak Klubok, Horgász és Sportegyesület, és a Polgárőrség, valamint a Mozgáskorlátozottak Egyesülete. A lakosság ellátását helyben pékség, több vendéglátó egység, fodrász, kozmetikus biztosítják. Szálláslehetőség korlátozott. Látványosságok közül a Kossuth Ház, a Szabadság tér a Turul emlékművel, a Holt-Tisza Szakadás nevű természeti képződménye, a Római Katolikus Templom, és a temetői kápolna a legszebbek. Mezőgazdasági település lévén nyáron sok szőlő, dinnye és zöldségféle terem. A Holt-Tisza kitűnő horgászhely, két különböző helyen közel száz üdülő tulajdonos jutott telekhez. [1] Irodalom:BAGI GÁBOR és SZURMAY ZOLTÁN: Cibakháza. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [2] A település címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Külső hivatkozások: [3] [4] Rövidítések Lásd még: Címerhatározó, Földváry címer
A jobb alsó, ugyancsak kék mezőben két hullámos ezüst pólya foglal helyet. A bal alsó arany mezőben fekete turulmadár (Austur v. Falco sacer) szárnyal jobbra, karmaiban csúcsával jobbra irányuló nemzeti (piros-fehér-zöld) zászlót tartva. A pajzsra enyhén jobbra fordulva 1848-as honvéd gyalogsági főtiszti fekete, arany paszományokkal és zsinórokkal, nemzeti színű sapkarózsával (benne arany V. F. monogrammal) és ezüst nemzeti címerrel díszített csákó került, amelyet jobbról és balról egy-egy arany rúdcsúcsos nemzeti színű zászló fog közre (foszlányok helyett). Cibakháza címere beszélő címer (tessera loquens). A kék mezőben futó két hullámos pólya utal arra, hogy a település (bár az első okleveles említése csak 1465-ből van, talán már az őskorban is) a Tisza és a Körös szögében feküdt, amelyek magasabb vízállás idején a falú lábáig is kiöntöttek. A hősi helytállást, áldozatvállalást és nemzeti érzületet fémjelzi a fekete turul (Austur), amelyet már Attila hadijelvényein is feltüntettek, s a magyar fejedelmi dinasztia eredetmítoszában is szerepelt.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024