Magasfényű Bútorlap Árak
Ezt szinte most is lehet tudni…Azt mondták rólam: tehetséges ez az Orosz János, csak éppen murális munkát képtelen létrehozni. Ezt valaki elterjesztette, s így beskatulyáztak. Nem voltam soha futatott művész, de ha leesett a morzsa az asztalról, felszedegettem. -Ha egy fiatal tehetséges festő megkérdezné öntől, hogy megéri –e a jelen helyzetben Magyarországon képzőművészettel foglalkozni, vagy külföldön próbáljak szerencsét, mit felelne neki? Hasonlót, mint annak idején önnek Nagy László mondott? Amikor Olaszországban voltam, láttam a kinti helyzetet. Öt éve alatt olyan pozíciót tudtam volna magamnak kiharcolni, amit itthon tíz év alatt sem. De!!! Ha egy művész elveszíti a talaját, akkor már képtelen igazit alkotni. Ha egy költő más nyelvi közegben él, és kinn más nyelven kell verset írnia, akármennyire is tudja azt, soha nem lesz igazi! A festészetben pedig gyerekkori és egyéb élményeimet nem lehet exportálnom. Nem hiszem, hogy külföldön meg tudtam volna maradni, pedig sokszor gondoltam arra, hogy felesleges itthon harcolnom az igazamért.
Ruszkinak hívott családnevem után. Ha kész voltam, akkor megengedte azt, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretnék. Fónyinak az volt a fontos, hogy ne bántsák azért, hogy nincsen meg a tanulmány. Ő ezeket a reformokat kínlódva fogadta el, de nem szólt ellene semmit. Barcsay tanításába pedig nem nagyon tudtak beleszólni. -Fónyival és Barcsayval később is tartotta a kapcsolatot? Barcsayval igen, a többiekkel nem. Még a főiskola előtt abban a hiszemben voltam, hogy ezek a mesterek állandóan odafigyelnek a diákokra, de később rájöttem, ez nincs így. Talán az adott korszak követelményei miatt. Egy mesterről nem szóltunk még: Bencze Lászlóról. Ő a második évben tanított, de el kellett menekülnöm tőle, mert mindig velem példálódzott. Ez pedig rettenetes dolog egy fiatal növendéknek. Ezért átkértem magam Fónyihoz. A főiskola igazgatója, Bortnyik Sándor, aki korábban egy kubisztukusan absztrakt művész volt, teljesen behódolt a fennálló rendszernek. Egyszer átmentem a grafikusokhoz, mert tudtam, hogy ott mindig valami extra beállítással dolgoznak.
Majd hosszú ideig nem tudtam képeket eladni csak ritkán egy-egy magánzónak. -És kinn Olaszországban? Ott már más volt a helyzet. Azért vállaltam el kinn portréfestést, hogy minél tovább maradhassak Olaszországban. Így, hiába csak két hónapos ösztöndíjam volt, két évig tudtam kinn maradni. A portrék után kapott pénzből fedeztem költségeimet. -Olvastam, hogy 1963-ban, első kiállítása alkalmával, Nagy László költő figyelmeztette: "Az ember a poézis első tárgya. " Nagy Lászlón kívül több költővel is tartotta a kapcsolatot? Igen, mert Somos Miklóson kívül nem tudtam a kollegáimmal kontaktust találni. Megismerkedtem Csoóri Sándorral, s ezt követően ő mindenhová elvitt magával. Az első voltam, aki képzőművészként a Belvárosi kávéházban összegyűlt irodalmi társaság összejövetelein részt vehettem. Tizen-tizenöten is odaültünk az összetolt asztalok köré és beszélgettünk. Megismerkedtem szinte az egész élő magyar irodalommal. Ott volt Nagy László, Orbán Ottó, Tornai József, Fejes Endre, Hernádi Tibor, Fekete Gyula.
Orosz János 1979-ben elnyerte az Érdemes Művész címet, 1990-ben A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze lett, a 2018-as Magyar Festészet Napján pedig Életmű Díjjal ismerték el munkásságát. Orosz János 1993-94-ben a Szinyei Társaság elnöke, 2014 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületi tagja volt. Orosz János Munkácsy-díjas festőművész, 2019. augusztus 7-én halt meg Budapesten, 87 éves korában. Orosz János festőművész hagyatékából, a kiállításra való szabad válogatást Orosz Eszter, a festő leánya tette lehetővé. Szeretettel várjuk Önöket az IN MEMORIAM OROSZ JÁNOS c. kiállítás megnyitójára! Klement Zoltán
Erről beszéltem neki egyszer, arról hogy több kép is elkészült már, de egyiknél sem éreztem, hogy ''ez az''…Ekkor rám nézett és azt mondta: ''azt hiszem, tudom, mit szeretnél''. És megfestette azt az'' ANGYALIMOSOLYT''. Pont azt. Ő a képek, a színek ''mestere'', aki érzékenyen közvetíti a szépséget, képekbe öltöztetve mindazt, amivel a szavak utat törnek a szívünk felé. Köszönet érte. Reményeink szerint ezzel a kiállítással sikerült, kellemes perceket szerezni minden korosztálynak.
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024