Magasfényű Bútorlap Árak
A lány kipirultan fogadta az ajándékot, elszaladt vele, majd visszatért, és letette az asztalra: »Nem fogadom el – mondta nagyon halkan –, az ékszer nem elrejtésre való, hanem hordásra. Boldog lennék, ha viselhetném... De nem lehet. Nyolcan vagyunk kiszolgálók, mit szólna a másik hét? Azt, hogy tisztességes úton nem juthattam hozzá. Az igazat... « – elszáguldott. Bánffy elgondolkozott, fizetett, megint besétált Bachruchhoz, és még hét ugyanolyan briliánsköves karperecet kért, amilyent délelőtt vásárolt. A cégfőnök csuklani kezdett az izgalomtól, sajnos, most nem teljesítheti a kívánságot, de azonnal futárt küld Bécsbe, és garantálja, hogy az ottani testvérüzletből holnap estére itt lesz az áru. Harmadnap délelőtt a gróf asztalához kérette mind a nyolc pincérnőt; valamennyi megkapta a karperecét – a hetek óta üldözött kisasszony bólintással jelezte meghódolását. "*33 – Miért somolyogsz, Sahriár király, mint Mandelbaum rabbi Gyulafehérváron? Mért vágsz ilyen rejtelmes ábrázatot? – Hadd maradjon ez az én titkom.
– De azt most nem tudjuk felolvasni. – Mindenestől nem, főleg hogy kívülről tudjuk, de néhány bekezdést azért igen, például Michnay háborús élményeiből, amikor ott a munkaszolgálatosokkal... "Egy Jakab nevezetű, árpádsávos tartalékos főhadnagy vezetésével körülfogva minket, agyonlövéssel fenyegetőztek. Örökölt hidegvérem mentette meg a helyzetet. Mindegyikünk civilben volt, és én odavágódtam a főhadnagy elé, szólva, hogy négyszemközti jelentenivalóm van. A szemmel láthatóan tökéletes katonára valló fellépésem meglepte a főhadnagyot, és félrelépett velem. – Hivatásos tiszt vagyok, különleges megbízatással – mondtam – kérem, hozzon össze egy hivatásos tiszttel! Annyi eszem volt, hogy nem mutattam Veress Lajos nyílt parancsát. Jóllehet, nem hitt nekem, de levitt a hídhoz. S mit ad Isten! Kisvárda felől két "Ansaldo" páncélos totyog, és ki hajol ki a toronyból: H. Pali, soproni évfolyamtársam. – Heccsen-Pecs! – kiáltottam rá. – Mi az MICHI, hogy kerülsz ide? – Van nálad valami kézifegyver?
– Ördög vigye a jóslásaidat! – kiáltotta. – Szorítkozz arra, amit tudsz rólam. – Nagyon helyes. Tizennyolc évvel ezelőtt egy embert meggyilkoltak e falu közelében, pénzért. Tudom, hol van a holttest; és a holttesttel együtt minden bizonyítéka annak, hogy te követted el a gyilkosságot és nem Jakob Hein, akit bitófára küldtél miatta. Mielőtt magukhoz térhettek volna, Bart Sátán mellének szegezte puskáját, ujja a ravaszon volt. Ám soha nem húzhatta meg; Sátán kővé változtatta – ruhástól, puskástól, mindenestől. És mialatt a többiek ezt a furcsa szobrot bámulták, Sátán Adolf atyává változott. Csak egy pillantást vetettek rá, majd hanyatt-homlok elmenekültek, sűrűn hányva a keresztet, és hamarosan már szét is kürtölték a hírt, újra megőrjítve ezzel az agyongyötört falut. Sátán ezzel a viselkedéssel súlyos foltot ejtett Adolf atya jellemén, akinek már így is elég rosszul állt a szénája, de nem szóltam semmit. Nem lett volna értelme; Sátán csak azt mondta volna: – Ember – nincs semmi jelentősé sajnálta Bart családját, de Sátán azt mondta, nagy jót tett velük ezzel; hogy Bart most már aranybánya számukra; közszemlére tehetik és meggazdagodnak belőle.
Wolfram MathWorld Jason Doucette - 196 Palindrome Quest / Most Delayed Palindromic Number 196 and Other Lychrel Numbers On General Palindromic Numbers at MathPages Palindromic Numbers to 100, 000 from Ask Dr. Math Palindromszámok a alapú számrendszerben Palindromszámok Játék az eggyelFordításSzerkesztés Ez a szócikk részben vagy egészben a Palindromic number című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Ilyen nevetésre vágyom. Amilyen egy szakadék szélén kísért meg bennünket, vagy ártatlan elítéltként a villamosszékben. De nem is kell engem örökké megnevettetni, olykor a csöndes, szelíd, cinkos somolyoghatnék is megteszi majd. De a fő kiválasztási elv a hideglelős, libabőrös álmélkodás legyen mégis. – Katarzis legyen benne? – Ezt rád bízom, Sehe. Magyarok mindenesetre legyenek benne. – Úgy lesz. Hősiességről is szóljon? – Nem feltétel. – Fikciós legyen vagy nem-fikciós? – Is-is. – De azt, amit hallani szeretnél, legfőképpen mi különböztesse meg száz egyéb, zseniális történettől? – Hát az a bizonyos elképesztő, váratlan elem, amitől az ember így kiált fel: az istenit, ez nem igaz – és földhözvághatnékja támad a kalapját vagy egy boroskancsót illetően. – És az már nem a szellemi hanyatlás jele, ó Sahriár, amikor valaki már képtelen saját történeteit megírni, és ahelyett a másokét gyűjtögeti? – Majd meglátod, amikor te leszel a királynő, Sehe, és én a mesemondó. Valójában mindenkinek megvannak a maga történetei, és az az érdekes... – Gondolom, mi.
Talán nem is telik el túl sok idő addig, ki tudja. – Valami nekem is azt súgja, hogy a maga különös és titokzatos megbízójának a napjai meg vannak számlálva... –Na ugye! – Semmi na ugye. Az én sorsom nem az, hogy elmeneküljek az Antipódusokra, nekem a sorsom az, hogy meg kell halnom. – De hiszen én... – Köszönöm a jóakaratát, mégis, a megbízója iránti kötelesség, a tisztességérzet, a szakmai becsület úgy kívánja, hogy végezze el a munkát, amit megrendeltek magánál. Jut eszembe, kapott értem előleget? – Igen, a felét már kifizették. De most, hogy megismertem, Mester, még kevésbé tartom lehetségesnek végrehajtani ezt a megbízást. – Pedig meg kell tennie. – Az lehetetlen, hogy valaki ennyire ne akarjon élni. Ennyire fatalista emberek nincsenek. Érzem, hogy van egy oka a konokságának. – Van hát. Már elmondtam magának. – Mikor? – A megbízójáról van szó. Az üzlet ugyanis az üzlet, a tisztesség tisztesség, az ígéreteket be kell tartani, elvállalta, meg kell tennie. – Nem mondja, hogy ezért akar meghalni?...
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024