Magasfényű Bútorlap Árak
Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor meglátta a karácsonyfa alatt az árulkodó alakú csomagot, biztos volt benne, hogy tényleg létezik a Jézuska. Bár olvasni még nem tudott, de egyértelmű volt, hogy a labdán az aláírás a kedvenc angol játékosától származik. Épp fél éve járt a helyi klubba focizni, és tudta, hogy ezek után ez lesz az élete. Most, huszonöt évesen, boldog apukaként itt állt a szép zöld gyepen, és épp az ő lábában volt a lehetőség, hogy a csillagos égbe repítse a magyarokat. Szeretett tizenegyest rúgni és tudott is. Mindig szertartásosan csinálta. Megnézte a pontot, megcsókolta a labdát, és nyolc hónapja, amióta a kislánya megszületett, végezetül az ég felé emelve a tekintetét hálát adott a Jóistennek. Zoé gyönyörű baba, csak még olyan keveset vehette a kezébe! De nem baj, holnaptól már a világbajnoki címre esélyes válogatott büszke tagjaként ringathatja! Hátat fordított a labdának és az ellenfél kapusának, hogy a rituáléjának megfelelően megtegyen négy lépést. Próbálta elkapni a játékostársak biztató tekintetét, de csak elmosódott foltokat látott maga körül.
A légkondimentes busz begördült egy háromcsillagos hotel bejáratához amiből úgy tűnt, kettő csillag maximum az égen lehet. Egy londinernek öltözött, igencsak izzadt fiatalember valószínűleg cifra káromkodások közepette letessékelte őket a buszról: látszott rajta, teljesen hidegen hagyja, hogy a vendégei épp most éltek túl egy légikatasztrófát. Nagy tömeg gyűlt össze a hallban. Miközben Anna megint a földön ült és várta, hogy sorra kerüljön a szobakiosztásnál, azon tűnődött, elég lesz-e a magazinnak a zuhanó repülőgép sztorija, merthogy ő biztos nem megy beljebb Afrikába, egy lépést sem Mr. and Mrs. Novak! Kicsit nem figyelek oda, és már el is vett valaki? húzta fel Anna a szemöldökét, és elindult a pult felé. Mr. Novak! ismételte meg a recepciós. Itt vagyok, de csak Miss Novak! szólalt meg Anna angolul, ám ebben a pillanatban megcsapta az orrát a vörösborral keveredő parfüm illata. A Nagyképű Jóképű! Mi a fenét keres ő itt? És hogyhogy nem vette észre? Már nyitotta volna a száját egy laza hellóra, amikor a férfi közbevágott: I am Mr. Novak.
Az utasok egy része sikoltozott, mások imádkoztak, a stewardessek pedig próbálták a zuhanás fülsiketítő, visító hangját túlkiabálva nyugalomra inteni az embereket. Ahogy egyre inkább esett a magasság, a hangzavar fokozatosan elcsitult, és az ordítozást dermedt csend váltotta fel. Az ázsiai nő kétségbeesetten próbálta becsatolni a kislánya biztonsági övét, de a rázkódás miatt esélye sem volt rá. Anna szeretett volna segíteni, de a félelem szinte megbénította. Csak a gondolatai cikáztak valami magyarázatot fürkészve: mit keresek én itt? 1 Az élesen bevillanó képen Edit és Andrea jelent meg előtte, ahogy elfúlóan röhögnek a szerkesztőség másik végében. Az elmúlt három hónapban, amióta Anna a magazinnál dolgozott, nem telt el nap, hogy ez a két, magát felsőbbrendűnek képzelő botsáska ne szívatta volna meg valamivel. Rögtön azzal kezdték a közös munkát, hogy kávét hozattak Annával a főnöknek. A lelkére kötötték: szigorúan szójatejjel, nyírfacukorral és fahéjjal. Miután Anna boldogan nyújtotta át a nehezen megszerzett forró italt a főnökasszonynak, ő belekortyolt és csak ennyit mondott: Baszki, ez fahéj?
Magasfényű Bútorlap Árak, 2024